Oroszlánszívű Richard

Angol királyi címer

Fájl:Angol kiralyi cimer.jpg 

I. Richard angol király (1157. szeptember 8. – 1199. április 6.) miután értesült apja, II. Henrik haláláról Richárd herceg Angliába utazott és 1189 szeptemberében I. Richárd néven királlyá koronáztatta magát. Ám ezután nem sokáig maradt Angliában. Kiszabadította anyját, Aquitániai Elenonórát, aki apja Winchesterbe záratott, amiért segítette Richárdot és testvéreit apjuk elleni küzdelmükben. Ezután visszatért aquitaniai birtokaira. Tíz éves uralkodásából mindössze fél évet töltött Angliában.
 
Harcos király
I. Richárd ünnepelt harcos volt. Aquitaniában dicső győzelmeket aratott II. Fülöp Ágost, francia király ellen. (Persze csak akkor, amikor épp nem volt vele szövetségben II. Henrik ellen.) Őt tartották a lovagi erény mintaképének. Ezért is tűnt alkalmasabbnak az uralkodásra, mint öccse, János, aki kapzsi volt és hatalomvágyó. A királynál 11 évvel fiatalabb János Írország hercegeként folyamatosan azért küzdött hogy elorozhassa bátyjától hatalmát és trónját. Erre részben alkalma is nyílt, amikor a lovagias király egy évvel megkoronázása után 1190 júliusábanSzentföldre és országának kormányzását Jánosra hagyta.
 





A hit hős védelmezője, Oroszlánszívű Richárd
 
 

Miután megérkezett a Szentföldre, az angol királyra hárult a teljes III. keresztes hadjárat levezénylése. Hiszen a másik két király, aki útnak indult semmi szerepet nem vállalt a harcokban. I. (Barbarossa) Frigyes, német-római császár, aki Richárd mellett Európa egyik legharciasabb és legsikeresebb uralkodója volt, 1187-ben ugyan elindult a Szentföldre 100. 000 fős seregével, de 1190-ben Antiochiában belefulladt egy folyóba. Egyesek szerint a hideg víztől görcse támadt és elsüllyedt a vízben, mások szerint viszont lezuhant lováról és a vízbe fulladt. Lényeg a lényeg a német-római császár nem messze céljától 71 évesen meghalt, seregei pedig visszafordultak. II. Fülöp Ágost, bár kitűnő egészségben elérte a Szentföldet, betegségre hivatkozva visszatért Európába. Így a hadjáratot lényegében I. Richárd vezette. Csakhogy miután 1191-ben megérkezett Akkon kikötőjébe (ma Izrael) súlyosan megbetegedett. Ellenfele, a muzulmánok vezetője, Egyiptom és SzíriaSzaladin, tanúságot téve „lovagiasságáról” egy tál gyümölcsöt küldött a beteg Richárdnak, hogy felépüljön. A király hamarosan jobban lett és megostromolta Akkont. A város néhány napi ostrom után elesett. A keresztesek 3500 foglyot ejtettek. Richárd ezért a csatáért kapta az „Oroszlánszívű” jelzőt. Ezt követően Richárd hadai dél felé indultak. Az Akkontól néhány száz kilométerre fekvő Jaffát többször is megostromolták, de csak kemény harcok árán sikerült bevenni. A keresztesek annyira szorongatott helyzetbe kerültek, hogy ellentétben, az Európában bevett szokásokkal, amelyeket mellesleg maga Richárd is vallott, ki kellett végezniük a 3500 arab foglyot, akiket Akkonnál ejtettek, mivel Szaladin nem volt hajlandó értük odaadni cserébe a keresztesek legfőbb ereklyéjének, Jézus keresztjének darabját, amit korábban (1187-ben Jeruzsálem bevételekor) megszerzett. Később sok győzelmet arattak az arabok fölött, de számottevő sikert nem értek el. 1192-ben megostromolták ugyan Jeruzsálemet és elméletben be is, vették, már nem tudták birtokba venni. Richárd megbetegedett és seregeivel haza indult. Ezzel, részleges sikerrel, lezárult a III. keresztes hadjárat.

Fogságban a király
Richárd elkövette azt a súlyos hibát, hogy a Szentföldön inzultált egy lovagot, név szerint Lipót osztrák herceget, aki bosszút esküdött ellene (lehajíttatta egy várról a Babenbergek zászlaját, vélvén, hogy egy osztrák hercegi család zászlaja alacsonyabb rendű hogysem az övével egyhelyütt lobogjon). Richárd hajótörést szenvedett Velencénél, ezért szárazföldön kellett tovább mennie Anglia felé. Ám de amikor BécsbenVI. Henrik német-római császárnak. A császár horribilis összeget kért cserébe I. Richárdért. A király öccse János hajlandó volt az egész országot felforgatni, azért hogy visszavásárolhassa bátyját, és ezzel megvegye hatalmát. II. Fülöp Ágost is megpróbálta megkaparintani Richárdot, hogy ezzel kizsarolhassa a franciaországi angol birtokokat. A „győztes” végül, János lett, aki 1194. február 4-én kifizette a váltságdíjat VI. Henriknek. rátalált, Lipót herceg börtönbe vetette az angol királyt. A legenda szerint arról ismerte fel a konyhai segédnek öltözött Richárdot, hogy az elfelejtette levenni gyűrűit. Így az angol király az osztrák herceg fogságába került,

A vég kezdete
Richárd ekkor visszatért Aquitaniába és folytatta harcait a franciák ellen. Ám előtte még (utoljára életében) útba ejtette Angliát és megfosztotta öccsét minden hatalmától. 1199-ben a Limousin-ban fekvő chalus-i vár ostrománál egy lovag nyilával eltalálta. A seb elfertőződött és Richárd belehalt sérülésébe. Ám utolsó lovagias cselekedeteként, a király megjutalmazta az őt megsebesítő lovagot. Egy szütyő aranyat adott neki és elengedte fogságából, ugyanis időközben az angolok bevették a várat.